2011. június 20., hétfő

Bemegyek. Úgy megyek be, hogy már rosszul vagyok. Amikor meglátom az épületet, ökölbe szorul a kezem és görcsbe ugrik a gyomrom. Előbányászom a kulcsot, amit aztán csak azért sem fogok elrakni a táskámba. A monitorok kis polca alá rejtem, hátha úgy nem veszi észre. Bekapcsolom a gépet (gyűlölöm, hogy az imént is Alt+v-t nyomtam Ctrl+v helyett), felhúzom a redőnyöket, majd leülök. És elkezdenek potyogni a könnyeim.
Nem vagyok normális. Erről felesleges vitát nyitni, tudom, hányan lennének a helyemben. És én mégsem vagyok képes másra, mint bőgni. Néha sikerül visszatartani. És nem felrobbanni.
Akkor sem jobb, amikor eljövök. Nincs erőm, se kedvem mosolyogni, pedig úgy szeretek búcsúzkodni. Akkor van értelme a viszontlátásnak. A görcs nem múlik el; bármilyen apróság miatt újra képes vagyok elsírni magam. Megéri ez? Mi legyen a következő lépés?

Amadeus írta 23:44-kor

2011. április 23., szombat

Nincsenek önértékelési problémáim. Nem is voltak soha. Így nem is szaporodhattak/válhattak súlyosabbá a tegnapi események hatására. Ennyi.

Amadeus írta 1:15-kor

2011. február 26., szombat

GCsoly, GCorju, GCnak, GCfaze.

Amadeus írta 23:26-kor

2011. február 23., szerda

Ha jó adatot köpött ki az a bevalláskészítő program, amit először elindítani sem tudtam, egy kedves összeget kapok vissza állam bácsitól. Nem jönne rosszul. A nyári kirándulásunk legalább kijönne belőle.
Illetve normális-e az, hogy londoni kesseket keresgélek?
És miért romlott el a lefelé nyíl a billentyűzeten két nappal azután, hogy egeret kellett cserélnem?

Amadeus írta 0:50-kor

2011. február 20., vasárnap

GCkalv. A GCpeeppel, idő hiányában, meg sem próbálkoztunk, a GCcsip meg kifogott rajtunk. Illetve a telefon. Nyolcvanhatodszor is elmondom, hogy venni kellene egy kütyüt.
A következő kiszemelt a GCsoly.
Update: Óhogyaza. A logokat olvasgatva és a képeket elnézve Etti pont a dobozt rejtő fát nézte meg tüzetesebben. Vááá. Vissza kell menni, na.

Amadeus írta 21:47-kor

2011. február 19., szombat

Újabb két "skalp": GCMUJE és GCFUIT. Jó volt bóklászni a töksötétben és bokáig érő sárban :) Jöhet a hétvégi menet, kütyü nélkül.
Kijött pénteken az új Radiohead, meg az első single, a Lotus Flower. Nem vagyok nagy rajongó, de ezt már most szeretem. Eszembe jutott, hogy milyen rég hallgattam már a Jigsaw...-t és a House of Cardst, meg hogy miféle gondolatok foglalkoztattak akkoriban, amikor megismertem az In Rainbowst. Fura. Gyorsan telik az idő. Túl gyorsan.

Amadeus írta 1:04-kor

2011. február 13., vasárnap

GCMILL, GCHIDE, meg egy elvesztegetett lehetőség: a GCMUJE-hez újabb nekifutás kell.
Következik a két kerepesi láda :)

Amadeus írta 16:52-kor

2011. február 5., szombat

No, hát akkor még bele kellene illeszteni valahogy az angolt, meg azt az átok fotót. Ami nincs. És fotós ismerősöm sincs. Illetve, aki van, azzal már jó rég nem beszéltem, és nem amiatt szeretném vele felvenni a kapcsolatot, hogy szívességet kérjek tőle. Hm.
Egyébként... nagyon remélem, hogy lesz az egészből valami. Ha nem... hát nem tudom.
Még 37 nap.

Amadeus írta 15:02-kor

2011. január 25., kedd

No chance of reconciliation.
Amit ma olvastam, az egyértelművé tette, hogy nem lesz itt semmiféle nagy összeborulás. Ez már csak így marad. Egyik gondolat követte a másikat, és elkezdtem fogalmazni a levelet, amit majd mindenkinek körbeküldök. Ez nem egészséges állapot. Haladni akarok. Azt akarom, hogy legyen kedvem dolgozni, ha már az elhatározás megvan. Unom és utálom az alibizést. Mindenkinek jobb lesz nélkülem, ha még egy levegőt szívni velem is kellemetlen.

Amadeus írta 22:35-kor

2011. január 13., csütörtök

Nya, hát a szállást is lefoglaltuk, irány a kedvenc kis hostelünk a Lower Marsh-on. Újabb három és fél nap abban a gyönyörű és hatalmas városban, színház, meccs, fish&chips, cranberry juice és Innocent smoothie. Alig várom. Még hatvanat kell aludni.

Amadeus írta 0:04-kor

2011. január 11., kedd

Harcban állok a motivációs levéllel, és egyelőre az ő győzelme a valószínűbb. Mondjuk azt, hogy nagyjából már valamilyen. Hogy egy kevésbé fontos hirdetésre elküldeném. De még hozzá kellene faragni az igényekhez, az pedig nem megy. Hiába muszáj :(

Amadeus írta 21:38-kor

2011. január 8., szombat

Lassan költöznöm kell. Lesz blog, de nem ilyen, és főleg nem hazai szolgáltatónál. Most még azt mondják, hogy csak az üzleti céllal üzemeltetett, szerkesztett formájú lapokat kell regisztrálni, aztán kiderül, hogy másokat is. Márpedig bekaphatják.
Egyébként nem akarom tovább csinálni azt, amit most. Az utolsó csepp a pohárban a bérlet megvonása volt, ráadásul úgy, hogy most kiderült: a kolléga, aki ugyancsak vette a fáradságot, hogy írjon, mégis kapott.
Nézegettem a minap a fizetéspapírokat. 2008-ban átlagosan 30 ezer forinttal kerestem többet ugyanennél a cégnél. Talán nem is kell tovább magyaráznom, miért keresek mást, de az az igazság, hogy alapvetően nem ez zavar. Hanem az, ahogy a vezető a munkatársaival bánik. Nem tud, nem mer döntést hozni, ha pedig megteszi, nem vállalja érte a felelősséget. Semmibe veszi a neki dolgozókat, válaszra sem méltatja őket. Elég volt ez a négy év.
Bizonyos szempontból talán jó is, hogy a két kollégával már nem vagyunk beszélőviszonyban, hiszen korábban legalább a társaság visszatartott. Nos, ezen már túl vagyunk. Hm. Azt hiszem, ha mindketten rugalmasabbak egy kicsit, már helyre tettük volna a dolgot, én úgy érzem, eleget próbálkoztam. Nem állítom, hogy mindent megtettem, bár erre meg is van az okom. Meg aztán, minek? Ha nekik nem fontos, ha már nem is emlékeznek arra, hogy mi volt az indok, akkor... tényleg minek?
Szóval keresgélek. Egyelőre itthon.

Amadeus írta 3:18-kor

2010. november 4., csütörtök

Hogy ne beszélj azzal, akit a barátodnak tartottál, csak először nehéz. Aztán rájössz, hogy nem igényel túl nagy erőfeszítést. Egy idő után már nem is bánt. Az okokat talán hónapok után is kutatod, de nem zavar, ha felugrik a neve a bejelentkezők között, vagy úgy megy el melletted a folyosón, hogy rád sem pillant. Bár olyankor talán megmoccan valahol benned, hogy vissza tudnád csinálni, ha nem lennél hozzá túl makacs, túl büszke és lusta.

Amadeus írta 0:23-kor

2010. október 20., szerda

Losing touch.
Valahogy így érzem. És a vicc az, hogy mindez egybeesik azzal, ami hosszú idő óta a legjobb dolog... Tudom, hogy tehetnék többet, és tudom, hogy mindig képes vagyok előállni egy magyarázattal arra, miért nem hagyom annyiban... de nem érzem, hogy a másik/harmadik fél is ugyanezzel vívna. Márpedig nekem most van jobb dolgom is. Azt pedig csak remélni tudom, hogy nem bánom meg. És azt is, hogy délután nem vesztem el a türelmemet, és nem tépem ki a torkát, mielőtt kisétálnék a teremből.

Amadeus írta 0:57-kor

2010. június 20., vasárnap

- Megbántad, hogy nemet mondtál neki?
- Nem.

Amadeus írta 3:57-kor

2010. április 2., péntek

Van már PayPalem, mert Enzónak az jó. Hát legyen. Enzónak bármit, ha a jegyről van szó. És hipiszupi rendeléskövetős postai mütyit fogok kérni. Mert az vicces. És három nap alatt a kezembe teszik a jegyet. És akkor már csak szállást, azaz hostot kell keríteni, illetve kitalálni, mi a francból eszünk/leszünk majd öt napot Milánóban. Olaszország. Végre.

Nagy pofával ma beírtam a threadre, hogy csatlakoznék, de olyan remekül elbeszélgetnek, hogy fogalmam sincs, hol csatlakozzak. Talán nem most kellett volna, elsiettem. És nem tudok angolul. Legalábbis hozzájuk képest. Rémes.

No... keresni kellene valami GC-célpontot a budai hegyekben. Illetve talán megint meg lehetne próbálkozni a hídlábbal, elég alacsony mostanság a vízállás...

Amadeus írta 23:29-kor

2010. április 1., csütörtök

Még négy hét.
Illetve 68 nap. Csak. Jesszus.

Amadeus írta 0:17-kor

2010. március 28., vasárnap

Ha már úgyis ott vagyok alapon eldöntöttem, hogy bejutok a pénteki koncertre is. Mert miért ne. Legfeljebb nem városnézés és pub food zabálás közben költöm el azt az ötven fontot. Már csak jegy kellene, a társaságot már leszerveztem. Isteni lesz.

Amadeus írta 2:08-kor

2010. március 24., szerda

Nézegetve a videókat kicsit kezdek tartani a Wembley-től :) Szóval az úgy van, hogy ott kell lenni durvakorán, és akkor kapsz karszalagot a golden circle-be, csakhogy a jegyet nem fogják kipostázni, úgyhogy ott kell majd átvenni. Ha amiatt nem jutok előre, kardomba dőlök! Bazz... és most csekkoltam. Beférhet több mint százezer ember! Ááá! :D
...ééés jönnek a Szigetre is. Vagyis, ha nyerünk jegyet Milánóba, háromszor látom őket a nyáron. Hehe :) Amikor végre felkerült a hír, végig se olvastam, csak megláttam a képet és elkezdtem visítani meg vihogni egyszerre, és körbeugráltam a szobát. Többször. Khöm :)

Amadeus írta 0:55-kor

2010. március 21., vasárnap

Jegy a Wembley-be - kipipálva :D Jesszus, nem gondoltam volna, hogy sikerül az eredeti áron állóhelyes belépőt venni :) Még telefonálnom is kellett, mert a hülye fejemmel nem találtam a legördülő menüben a  2011-et, és pont mire felvette egy kedves Tom, meglett :) Következett a tipikus hülyeügyfeles beszélgetés: What do you want me to do? - hangzott a kérdés, én meg nem győztem szabadkozni, hogy szori, de meglett. De legalább ő is elröhögte magát :)

Csütörtökön vettünk jegyet Milánóba is :) Na, még nem a koncertre, csak a repülőre, és egyelőre csak oda, de akkor is! :) Már csak a PMC-koncertet kellene megoldani valahogy 27-én Londonban, és teljes lenne a boldogság :)

Jesszum, mennyi szmájli. Nem tudom, mi a fene van, hogy összefügg-e, de amióta hanyagolom a junkfoodot, nem volt pocsék napom és a fejem is csak egyszer fájt, amikor beköszöntött ez a csodás tavaszi idő. Lehet, hogy mégis van a dologban valami? Ó, és 18 nap alatt lecsusszant két és fél kiló. Most még egy kis sport és állat lesz :)

Amadeus írta 12:38-kor

2010. március 16., kedd

Számolgattam. Sok. Nagyon sok. Utazás-koncertjegy-szállás alsó hangon 120 kettőnknek. És akkor még nem ettünk egy falatot sem. Plusz nem fizettünk a kijutásért és a szállásért a sógoroknál, pedig megmondták, hogy azt nem fogják állni. És még nászajándék sincsen. Shite. Pedig nagyon szeretnék menni. És hogy mi lesz Béccsel, Milánóval, Londonnal és az újabb Londonnal, illetve esetleg Krakkóval, arról fogalmam sincs. Egy kicsit még emelhetek a hitelkeretemen, de minek? Ezzel a fizetéssel az életben nem fogom tudni visszarakni azt a pénzt sem, amit most kölcsönöznek. Fogalmam sincs, hogy legyen, csak azt tudom, hogy ki akarok jutni. Látni az öreget még egyszer. És ezúttal nem egyedül. Pofám sincs itthon hagyni. Plusz a szeptember lassan biztossá válik, már csak el kellene szánnom magam arra, hogy kattintsak egyet. Igen, irigylésre méltóak a problémáim.

Amadeus írta 3:12-kor

2010. március 8., hétfő

Alapvetés: utálom ezt a gépet. De legalább működik, és lehet rajta netezni. Hogy a régit össze tudja-e pakolni az alkotó, arról még fogalmam sincs. De ha nem, most már laptopot/netbookot fogok beszerezni. És majd csak aztán pc-t. Merthogy fontos lesz hamarosan a mobilitás, ugye.

Szóval ma már hétfő van. Ez azt jelenti, hogy hat teljes napja nem ettem semmit, amiben csak úgy önmagában van cukor. Semmit. Még a teába is édesítőt tettem, amitől borzalmas lett. Kezdtem ijesztően viselkedni, úgyhogy muszáj volt belevágni. Még két hét. Addig egy almát se ehetek. Aztán még 11 másik hét, amikor egy kicsit könnyebb lesz, de az fix, hogy nem leszek törzsvendég a sajttortázóban. Cserébe a nyomorult esküvőre bele fogok férni abba az átok ruhába. Ha már kimarad miatta a Glasto és a cardiffi koncert... akkor valami jó legyen benne.

Amadeus írta 1:22-kor